Azt hiszem kedden együtt néztük a meccset a fiúkkal, amikor felmerült, hogy hétvégén jó lenne egy rövid, egynapos etapot megcsinálni, esetleg vasárnap. Lacesnak, Ferinek, Anettnek és nekem jónak tűnt, a többieknek gyorsan írtam, hogy jó-e nekik (a nem szegedi Gy. Gabinak és Krisznek felajánlottam, hogy előtte való este és akár aznap alhatnak nálam). Végül csak nekünk négyünknek volt megfelelő. Szerencsére autó már nem kellett (így egy etapzáró sör lehetősége nekem is felcsillant), hisz Szegedhez közel járunk már, így busszal is sima ügy az utazás. Laces a térképet böngészve viszont azt javasolta, hogy megint „fordítva” csináljuk meg az etapot, tehát ne Ruzsáról induljuk, ahova múltkor eljutottunk, hanem Bordányból kiindulva tegyük meg a 21,3 km-t Ruzsa irányába. Erre két jó okot is talált: a Bordány előtti (vagy utáni ­ – nézőpont kérdése) szakasz végig betonon megy, egészen Zákányszékig, ezt tehát érdemes lenne inkább reggel, pihentebben letudni, mint a nap vége felé, másrészt a legutóbbi pizzázós élményünk élénk volt még, szerettünk volna tehát még egyszer ruzsai pizzát enni, majd azt cseh barna sörrel leöblíteni. A képlet tehát egyszerű volt: egy korai busszal ki Bordányba, majd onnan átmasírozunk szépen Ruzsára. S onnan – némi evés-ivás után – busszal vissza Szegedre, ahol este a szokott helyünkön még elérjük a magyar–belga meccset.

Fél hét előtt már a Mars téren ácsorogtunk, de már ekkor is piszok meleg volt, a nyár egyik legmelegebb napja ígérkezett. A zsákjaink most javarészt vízzel voltak megtömve. Jó hangulatban indultunk el Bordányból végig a barackfák szegélyezte aszfaltút mellett.

A mosolygós barackok csak úgy kellették magukat

További derűt okozott, amikor Zákányszékre beérve az alábbi táblát láttuk meg:

Itt aztán nincs helye kételynek!

A zákányszéki pecsételő a helyi Texas sörözőben volt a falra illesztve. A hely hangulatát a pult fölé dugdosott veszkó csizmák voltak hivatottak emelni. Némi üdítő, kávé és fagyi elfogyasztása után kényelmes tempóban mentünk tovább.

Az látszott, hogy a mai nap túl sokat nem fogunk erdőben csatangolni, de ismerve az Alföldet, azt hiszem hasonló élményben azért lesz még részünk.

Azért Ruzsa felé közeledve mégis csak érintettük a Pálfi-erdő szélét, ahol az egyik tanya  udvarán egy komplett, űrhajókkal és egyéb alkotmányokkal ellátott, szuper körhinta pihent. A finoman szólva is különös látvány gyerekkorom egyik vidámparki élményét idézte fel, amihez az akkor elfogyasztott nagy mennyiségű vattacukor okozta hasfájás bizsergető élménye is társult.

Ruzsa előtt furcsa, dobogó hangokat hallottunk, majd egy kerítés mögül néhány emu kíváncsi feje kandikált ki. Amikor az egyik emu szinte ránk röhögött, kattintottam el a gépem. Na ezt nevezem profilfotónak! Mehetne a Facebookra!

Kb. 34-35 fok volt, amikor beértünk Ruzsára, így azért senki sem bánta, hogy ma csak 21 km-t mentünk. A „törzshelyünkön” most sajna nem a csinos, magas pincérlány fogadott bennünket, hanem egy átlagos fiú, ebbéli bánatunkat ezért hideg barna sörbe fojtottuk. Az ismét remek pizza elfogyasztását követően pedig nem sokkal már a Szeged felé tartó buszra vártunk. Ahogy léptem fel a buszra még egyszer megpillantottam a ruzsai templom nagy betűkkel kiaggatott KDNP-s kampányfeliratát:

A vallási köntösbe öltöztetett politikai ostobaság befuccsolása némi kárörömmel töltött el persze, de mivel vasárnap volt és a túra remekül sikerült, ezért némileg egyet is kellett értsek a felirattal. De azért, ha hazaérünk Szegedre, feltétlenül beugrok majd a SPAR-ba…