A Nagy Kékség

Kalandok az országos Kékkörön

A hagymás rántottától a brassói aprópecsenyéig

2019. április 03. 14:58 - Szabi 28

2019. március 16.

Reggel egy nagyszerű hagymás (és persze szalonnás) rántottát követően három autóval áthúztunk Vágáshutára, aznapi túránk végpontjára, két autó ott maradt, a harmadikkal meg visszatértek a sofőrök Füzérre, ahonnan szép napsütésben indulhattunk el az aznapi több mint 20 kilométeres távra.

21_kep_4.jpg

Feriék amolyan szendvicset képeztek a túratervvel. Az első és a harmadik nap rövidebb távot, de sok szintemelkedést tartalmazott, míg a második, azaz a középső nap hosszabb távot ígért, de minimális szintemelkedéssel. S valóban, kényelmesen, de jó tempóban haladtunk Füzérkomlóson át egészen Bózsváig. Szeles idő volt, de a nap egyre melegebben sütött. A bózsvai temető mellett ki-ki le is heveredett a kabátjára egy kis napfürdőt venni.

21b_kep.jpg

A faluba beérve a helyi éttermet, a Kőbércet is útba ejtettük, ahol az itinerünk szerint remek a kaja, de pocsék a kiszolgálás. Nos, mi enni nem ettünk, de az üdítőket, söröket, kávékat elég gyorsan megkaptuk és meg is ittuk.

21c_kep.jpg

A faluból egy patakvölgyön keresztül a csobogó patak mellett egész magas sziklák között vitt az út, kifejezetten hangulatossá varázsolva a szakaszt. Az erdő alapvetően még téli arcát mutatta, de itt-ott már rügyeztek a fák, s néhol már apró virágok dugták ki a fejüket az avar alól, valahogy benne volt már a tavasz ígérete a levegőben. Szerencsére a Nagy-Milic tegnapi hómezőinek itt már híre-hamva sem volt. 

22_kep_2.jpg

23_kep_1.jpg

25_kep_1.jpg

Nem sokára beértünk a festői „huták földjére”. Előbb Kishuta, majd Nagyhuta, végül Vágáshuta következett. Kishután az erdei kisvasút végállomása melletti padokon költöttük el szendvicseinket, néhány helyi lakos és a kisvasút emberei körében.

25b_kep.jpg

Nagyhután pecsételtünk, Vágáshután meg egy újabb kis cuki fekete kutyával kötöttünk örök barátságot, akit a lányok jó alaposan meg is dögönyöztek.

26_kep_1.jpg

27_kep_1.jpg

A nap így igen csak kerekre sikeredett, de senki nem bánta, hogy már bepattanhattunk az autókba és meg sem álltunk a Koronaőr vendégházig, ahol már nekünk készült a borsóleves és a brassói aprópecsenye, ami eléggé méltó lezárása volt a napnak. De a jó kis vacsorára inni is kellett, így végül alaposan kitakarítottuk a söröket őrző hűtőszekrényt is. Elmúlt éjfél, mire ágyba kerültünk.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anagykekseg.blog.hu/api/trackback/id/tr2514736629
süti beállítások módosítása