Ma is hatkor keltünk, hisz az autós logisztikát ma is el kellett játszani. Krisz még este ugyan visszament Borsodba, de három autónk így is maradt, így nem volt gond. Most V. Gabi autója maradt a kiindulóponton, Gy. Gabié és az enyém került át Istvántanyára. A harmadik nap is erdős-ligetes…

Mivel a tegnapi rohanásban elmaradt, hogy felkapaszkodjunk a Hármas-hegyi-kilátóra, abban maradtunk, hogy reggel Krisz, aki egy bérelt ásatásos terepjáróval volt, felviszi a többieket a kilátóig, mi megvárjuk Gy. Gabival a két másik autóval a Halápi csárdánál, majd a három autóval elmegyünk aznapi…

Reggel Barbiék ‒ ahogyan ígérték ‒ 8-ra ott is voltak értünk, s pikk-pakk el is tudtuk kezdeni a túrát. Aznapi első célunk a Vekeri Pihenő-központ volt. Tudtuk, hogy e három nap alatt zömmel a régi debreceni nagyerdő maradványai között fogunk járni, de őszintén meglepett bennünket ez a tényleg nagy…

Már majdnem két hónap is lepörgött a naptárban, mire ismét az autóban ültünk, hogy nyakunkba vegyük az országot. Tudtuk, hogy most már csak legalább háromnapos etapokat érdemes bevállalni (oly sokat kell utazni a kiinduló pontokig), ezeket összehozni pedig korántsem egyszerű. A választás végül…