Uraim a startvonalhoz!

Péntek délután végül négyen (B. Feri, V. Gabi, T. Krisz és jómagam) ültünk be a kocsiba és indultuk Hajósra. Előtte felhívtam hajósi szállásadónkat, hogy a kocsit a Zarándokház udvarában hagyhatjuk-e; miután igent mondott, egyenesen odahajtottam (kb. 75 perc az út Szegedtől). Odagurult Gy. Gábor barátom is, aki Baranyából itt csatlakozott hozzánk, a 15 éve látott töretlen mosolyával és optimizmusával. A kocsikat lezártuk és átgyalogoltunk a picike buszpályaudvarra. Nemsokára már Kalocsán, s kis idő múlva már Szekszárdon voltunk. Lecsekkoltuk a buszpályaudvar melletti vasútállomáson álló bélyegzőt; másnap megkezdett túránk kiindulópontját, majd igazán remek érzékkel – nekem köszönhetően – tökéletesen ellenkező irányba indultuk, mint amerre a kolesz volt. Csak reméltem, hogy csupán ezt a 300 métert tesszük meg feleslegesen a következő három napban. 

Szekszárdi rozé

Egy majdnem teljesen üres kollégiumba érkeztünk.

Mint kiderült, nem pusztán a hétvége miatt, egyre kevesebben járnak ugyanis a helyi kar képzéseire, talán ha félig van hétköznaponként a kolesz. Mi néhány kisgyereken kívül, akik valószínűleg osztálykiránduláson voltak, mással nem is találkoztunk. Lecuccoltunk, majd nyakunkba vettük a várost.

Hanyag eleganciánkat idővel jelentősen rontotta egy útba ejtett SPAR és a nyomában a kezekbe kerülő, kajával teli nejlonszatyrok. Szóval amolyan jó magyarosan szatyrokkal a kezünkben kezdtünk hát olyan éttermet keresni, ahol ehetünk egy jót, s ihatunk egyet a szekszárdi borokból. Némi kellemes belvárosi séta után két hölgy a hegyre tekeredő kis utcában található Aranykulacs éttermet ajánlotta. A hely valóban hangulatos volt a hegyoldalba vágott pinceszerű helyiségeivel.

A srácok többsége babgulyást, kisebbsége töltött húst evett, én egy – mint később kiderült – a másnapomra is jelentős hatást gyakorló döntéssel francia hagymalevest. A kaja nem volt rossz, az árak talán közepesek, a bor viszont egyáltalán nem volt közepes, Prantnerék rozéja nagyon finom volt.

Onnan vissza a koleszba, majd Gy. Gabi finom pálinkájából még egy utánégetés és alvás.

Holnap végre elkezdjük!