A Nagy Kékség

Kalandok az országos Kékkörön

Feri, merre vagy?

2018. május 10. 11:16 - Szabi 28

2018. április 30.

Az aznapi túra végeztével, megérkezvén a szállásra érdekes látvány fogadott bennünket: a lekapcsolva hagyott villany égett, a hűtőnk pedig félig meg volt pakolva ismeretlenek által odatett étellel-itallal. Az udvaron több autó is állt, hamarosan a gazdáik is előkerültek. Kiderült, hogy időközben három vadász, illetve egy lengyel házaspár is a szállásra érkezett, amivel alapvetően semmi gond nem lett volna, ha szállásadó gazdánk nem nyitja ki nekik az általunk kibérelt lakrészt is és pakoltatja be a „mi” hűtőnkbe a lengyel pár dolgait. Ezt egy csöppet nehezményeztük, mivel laptop, értékes fényképezőgép, telefonok és számos személyes holmink feküdt szerteszét. Úgy gondoltunk, kifizettük a lakrészt, ide már csak nem engednek be mást, hát ebben némileg tévedtünk. Különösen kellemetlenné tette a helyzetet, hogy a lengyel hölgy ezt követően ötpercenként bejött hozzánk sörért, pohárért, ezért-azért. Gyors telefon a szállásadónak, aki egy fél óra múlva be is futott. Tudta, hogy marhaságot csinált, amit az is bizonyított, hogy egy nagy üveg pálinkával állított be. Elsimítottuk hát a dolgot, bár a szállásadónk lengyel tudása némileg gyér lehetett, mivel csak annyit kértünk, hogy jelezze a lengyelek felé, hogy estig most már ne mászkáljanak be, reggel pedig mi végleg elmegyünk, onnantól kezdve meg jöhetnek, amennyit akarnak, na erre a hölgy persze még háromszor bejött aznap. (Én angollal próbálkoztam ugyan nála, de ez meddő kísérletnek bizonyult.)

Gábor szegény éjszaka egy kiadós apnoéval ismertetett bennünket, szóval mérsékelt hatékonysággal aludtam. Reggel viszont újult erővel csomagoltunk és készültünk a harmadik napi túrára. A pocsaji kocsmában már szinte ismerősként üdvözöltek bennünket. Most az én autómat állítottuk le az újlétai úton, ahol tegnap befejeztük a menetet és Gábor autója várt bennünket az aznapi túra végpontjánál, a Diószegi-úton, a volt Ludas-csárda közelében. Az időjárás változatlanul a kegyeiben részesített bennünket (mondjuk volt miért kiengesztelnie minket): a Nap hétágra sütött, de egy pici szellő is lengedezett, szóval remek kirándulóidő volt. Jó hangulatban értük el a térképen Kepecs-tagnak nevezett épületegyüttest, amely néhány házból, számos karámból és több nagyméretű juhhodályból állt.

25_kep.jpg

A legelőre kihajtott juhokkal már korábban találkoztunk, így Kepecs-tag elég kihalt volt, mindaddig, amíg az egyik elkerített részen szarvasok és dámvadak nem tűntek elő. Szívünk szerint kiengedtük volna őket a drótkerítés mögül.

24_kep.jpg

A következő órákban egy dimbes-dombos ligetes erdősávokkal tagolt útvonalon haladtunk. Helyenként komolyabb szúnyogtámadásokkal tarkítva. Igen csak kiéhezettek voltak itt is, mert helyenként a tűző napon is meg-megcsíptek bennünket. Így haladtunk végig a Tábor-hegynek, majd a Bank-hegynek, s végül a Csillag-halomnak nevezett területen. A társaság kezdett szétszakadni egy kicsit, mi Anettel és Gáborral viszonylag kényelmes tempóban haladtunk, előttünk Laces járt, őelőtte pedig jóval nagyobb tempóban Feri. Megszoktuk a dolgot már, hogy ő rendszerint jóval nagyobb iramot diktált és pihenni sem igen áll meg, míg mi azért legalább óránként egy 5-6 perces ivószünetet tartunk. Laces idővel bevárt bennünket, de Feri végleg eltűnt a szemünk elől. Fél órával később telefont kaptunk tőle, hogy lesz majd egy hosszú kerítéses rész, ahol nem lesz jelzés, de a kerítés legyen mindig jobbra tőlünk. Mi egy órával később valóban elértünk egy ilyen részhez, de Ferinek nyoma sem volt. A szó legszorosabb értelmében, ugyanis jól láthatóan egyetlen egy lábnyom sem tapodta előttünk a homokot, tehát aznap a Kéken senki sem járt arra előttünk.

26_kep.jpg

Egyre világosabbá vált, hogy gőzünk sincs, hogy Feri merre járhat. Azon poénkodtunk, hogy előresietett és egy seprűvel elsöprögette a nyomait, vagy, hogy végül traktorra ült (traktornyomot láttunk ugyanis). De úgy voltunk vele: elég nagyfiú, tud ő magára vigyázni. A rejtély mintegy két-három órával később oldódott meg: amikor csak szembe jött velünk az úton.

Az történt, hogy valahogy lekeveredett a Kékről és egy vadkerítés mellett hosszasan gyalogolva elérte a műutat, de nem ott, ahol a kocsit hagytuk, hanem jóval délebbre. Jó tempóban végigloholt a műúton Gábor kocsijáig, majd amikor látta, hogy még nem értünk oda, onnan elénk jött a földúton amelyen a Kék vezetett, hogy elcsípjen bennünket. Ezzel együtt végül legalább 7-8 kilométerrel többet tett meg, mint mi. Mindig is csodáltuk Feri állóképességét és kitartását, ennek most ismét tanúbizonyságát adta. Mi azonban nem bántuk, hogy ezt a „kis” kanyart nem tettük meg, jóleső fáradtsággal kászálódtunk be Gábor mögé az autóba. 20 perc múlva pedig már az én autóm mellett álltunk és búcsúzkodtunk. Gábor mielőbb indulni akart, hiszen rá 6 órás autóút várt, s még szeretett volna világosban hazaérni. Mi négyen még megálltunk Létavértesen, egy cukrászdánál, ahol rendbe hoztuk magunkat a mosdóban, valamint némi fagyi, jegeskávé és üdítők révén még eleganciánkat is visszaszereztük. De várt még ránk egy kis kiruccanás: megígértem Lacesnak, hogy mindenképp megnézzük az álmosdi csata emlékművét, ezért Létavértesről még nem Szeged, hanem a magyar‒román határ felé kanyarodtam. Nem sokára ott álltunk a körforgalomba épített emlékmű mellett.

27_kep.jpg

Lacessal mindkettőnknek a Hajdúk kapitánya című képregény jutott eszünkbe, gyerekkorunk egyik kedvence. Melyben Zórád Ernő rajzai elevenítették meg a Bocskai szabadságharc eseményeit, Fehér Tibor regénye alapján. A képregény arról is nevezetes, hogy öles betűkkel szedték ki rá az író nevét rosszul (Fehér Zoltánként).

hajduk_kapitanya.jpg

Pár fotó elkattintása után már csak egy valamiért álltunk meg hazafelé: a békéscsabai Pajta street foodosánál csak úgy csusszantak a zseniális kolb burgerek és kecskesajtos burgerek. Még világos volt, amikor a fiúkat kitettük Szegeden. Végül első nap 28 kilométert, második nap nagyjából 25-26 kilométert, harmadik nap pedig 18 kilométert tettünk meg, összesen tehát 72 kilométeresre sikerült a Nagy Kékség 15. etapja. De ezt a legkevésbé sem bántuk!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anagykekseg.blog.hu/api/trackback/id/tr8013903730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása