A Nagy Kékség

Kalandok az országos Kékkörön

Már csak a rendőrmotoros felvezetés fog hiányozni…

2019. március 20. 20:28 - Szabi 28

2019. március 14.

A március 15-i hétvége 2019-ben ismét hosszú hétvégeként került be a naptárba, így egyetlen percig sem volt kétséges, hogy ezen a hétvégén vágunk bele a Kék klasszikus szakaszába. Az már korábban kiderült, hogy immár kilencen leszünk: Anett, Laces, Feri, Gy. Gabi, Krisz és az örömünkre ismét a csapattal tartó V. Gabi, illetve jómagam mellé két újabb túratárs csatlakozott. Mindketten egyébként a baráti társaságunk alaptagjai, csak eddig az Alföld nem igazán hozta lázba őket: Laces kedvese, S. Gabi (hogy a két Gáborunk mellett végre egy Gabriellánk is legyen), illetve régi barátunk, L. Ditta. Túránk országos mozgalommá válását jól jelezte, hogy Gy. Gabi az Ormánságból, mi Szegedről, Ditta Ceglédről, Krisz pedig Miskolcról indult el, hogy végül péntek esti szállásunkon, Fonyban találkozzunk. Mivel Szegedről immáron hatan startoltunk, az is eldőlt, hogy – mivel a városból csak egy autóval indultunk neki – ezért két csapattagnak odafele Ceglédig vonatra kellett szállnia (azért csak odáig, mert ott Ditta már fel tudta venni őket), s visszafelé jövet majd ugyancsak két csapattagnak Ceglédtől vonatoznia kellett hazáig. Odafelé végül Laces és S. Gabi, visszafelé pedig Feri és V. Gabi vállalták a zakatolást (mivel végül az én autómmal mentünk). Gy. Gabi és Krisz is kocsival jött, s így végül négy autó állt a túra során a rendelkezésünkre. Már egy egész konvojt képeztünk, s röhögtünk, hogy csak a rendőrmotoros felvezetés hiányzott kis karavánunkhoz. Mivel 9 ember mozgatása a túraszakaszok kezdő és végpontja között valóban több járművet is megkövetelt, ezért a dolgot végül nem is bántuk, csak legfeljebb azért fájt a szívünk, hogy micsoda ökológiai lábnyomot hagyunk így magunk után a kéktúrázás jegyében. De mivel a kezdő és végpontok között itt, a Zemplénben sem volt megfelelő tömegközlekedés, így választási lehetőségünk nemigen maradt.

Miután csütörtökön, 14-én még mindenki dolgozott, így végül csak este negyed hat körül fészkeltük be magunkat Anettel, Ferivel és V. Gabival az autóba és lőttünk ki az M5-ös felé. A tavasz egyik tünete az volt, hogy még világos volt ekkor, amit senki sem bánt persze. Hiába volt a célunk BAZ megye, előbb majdnem Pestig autóztunk az M5-ösön, majd a nullás, az M3-as, s végül az M30-as következett. Mikor leparkoltam a Fony szélén álló vendégház előtt már elmúlt fél 10, a többiek, Gy. Gabi, Ditta, Laces és Gabi már javában borozgattak, Krisz viszont csak 10 perccel utánunk lépett be az ajtón. A házban cserépkályha duruzsolt, ami kellemes meleget adott. Talán éjfél is elmúlt már, amikor a sok röhögéstől jókedvre derülve végül mindenki álomra hajtotta a fejét. Holnap irány Hollóháza és a Nagy-Milic!

img_20190314_201814.jpg

img_20190314_201827.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anagykekseg.blog.hu/api/trackback/id/tr1314705604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása