A Nagy Kékség

Kalandok az országos Kékkörön

Túl a Halálpi csáján

2018. július 06. 16:52 - Szabi 28

2018. június 30.

Reggel Barbiék ‒ ahogyan ígérték ‒ 8-ra ott is voltak értünk, s pikk-pakk el is tudtuk kezdeni a túrát. Aznapi első célunk a Vekeri Pihenő-központ volt. Tudtuk, hogy e három nap alatt zömmel a régi debreceni nagyerdő maradványai között fogunk járni, de őszintén meglepett bennünket ez a tényleg nagy kiterjedésű erdőség, a túra most már tényleg nem monokultúrás kukorica- és napraforgó táblák között zajlott zömmel (még ha néha el is mentük ilyenek mellett is), hanem dimbes-dombos erdőkben, ami nagyban növelte a túránk élvezeti értékét.

1_kep_14.jpg

A pihenő-központ egy központi épületből, valamint fa- és kőházak egész sorából álló tábor volt, ahol számos tábla mutatta a Vekeri-tó irányát. Míg a többiek pecsételtek/pihentek egy kicsit, én megpróbáltam megkeresni magát a tavat, de mivel a tábor körül mindenhol fakerítésbe ütköztem, így megfejtetlen rejtély maradt számomra, hogy a tó végül hol is lehetett.

2_kep_13.jpg

Utólag gyanítom, hogy egy kiszáradóban lévő, fürdésre kevéssé alkalmas hely lehetett, a következő fél órában ugyanis több ilyen, szomorú képet mutató tavacska (Mézes-hegyi-tó, Sás-tó, Kerek-tó, Csonkás-tó) mellett mentünk el. Ha az elpusztult, szürke nád nem mutatta volna, alig-alig konstatáltuk volna, hogy tavak mellett lépkedünk el.

Dél fele járt az idő, amikor Bánk települése mellett egy dűlőúton megálltunk. Itinerjeink némileg zavarosak voltak az itteni pecsételő elhelyezkedését illetően, ezért épp jókor bukkant ki egy idős hölgyekből és egyetlen úrból álló debreceni túracsapat. Kifaggattuk őket. Mint kiderült, vissza kell fordulnunk és valamennyit az aszfaltúton kell gyalogolnunk.

3_kep_11.jpg

Szerencsére ez nem tartott sokáig, a közeli lovas centrum előtti egyik fán megtaláltuk a bánki pecsételőt. Nem sokkal később azonban feltámadt a szél. A Bodzás-víztároló enciánkék tükréről a viharos széllökésekben madarak százai próbáltak felemelkedni jöttünkre, igéző pillanat volt elnézni őket a tó partján állva.

4_kep_11.jpg

5_kep_1.JPG

Elég jó tempóban kellett ugyanakkor haladnunk, ugyanis aznapi utunk végpontján, a Hármas-hegyen el kellett csípjük az utolsó 17.00-kor induló kisvonatot be, Debrecenbe. Ha ezt nem érjük el, akkor komoly zűrbe kerültünk volna. De előtte még érintenünk kellett a Halál picsáját is. A csapat végén szaporázva ugyanis Anettel csak azt hallottam, hogy a fiúk előttünk a Halál picsáját emlegetik folyton. Fáradva az ember persze jobban elengedi magát, de mégsem értettem a dolgot, amíg ki nem derült, hogy a srácok nem a Halál picsáját, hanem a Halápi csárdát emlegetik.

6_kep_10.jpg

A csárda romos, régóta nem használt épülete mellett leültünk, négyen előtte, ketten  ‒ Krisz és Feri ‒ pedig mögötte, az elhagyatott udvaron. Mi viszont úgy érzékeltük, hogy ők ketten már továbbmentek, így hamarosan erősen szaporáztuk a lépteinket, hogy utolérjük őket. Ez már csak azért is nehéz feladat volt, mivel ‒ mint kiderült ‒ ők mögöttünk jöttek. Volt is nagy csodálkozás, amikor a Hármas-hegyi kilátónál nem mi értük be őket, hanem ők bennünket.

7_kep.JPG

A rohanásnak azonban mégis volt egy jó oldala, összesen 33 kilométert teljesítve 16.25-kor, 35 perccel a kisvonat indulása előtt elértük a hármashegyaljai pihenőközpontot. Az ottani büfé padjain holmi sörök is legurultak a torkainkon, Krisz pedig egy páros debrecenit is bevállalt legott.

11_kep_4.jpg

A kisvonat végállomása nagyszerűen fel volt újítva (mint tudjuk, komoly pénzek áramolnak manapság a kisvasút bizniszbe), s bár a kisvonat ütött-kopott volt, mégis rendkívül hangulatos.

8_kep_6.jpg

9_kep_6.jpg

A társaság kissé elpilledve, de jóleső fáradtsággal zötyögött be végül a debreceni végállomásra. Itt már Gy. Gabi barátunk várt bennünket tökéletes időzítéssel.

Fél óra múlva két forduló révén már mindenki a szálláson volt. Újabb egy óra elteltével óriási és ízletes pizzáinkat falatoztuk a közeli pizzériában, amit a szálláson Gy. Gabi féle villányi borokkal, no meg barna Kozelekkel öblítettünk le, a beszélgetés során hébe-hóba még fel-felreppent a Halálpi csája is. De hát mi azt is sikerrel jártuk meg. Perfect day…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anagykekseg.blog.hu/api/trackback/id/tr4814097891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.