A Nagy Kékség

Kalandok az országos Kékkörön

Kurtán Furtán

2017. október 22. 08:00 - Szabi 28

2017. október 15.

Ilyen kényelmes reggelünk még talán sosem volt, mióta elkezdtük a Kéket. A buszunk vissza Körösnagyharsányba (ahol abbahagytuk a tegnapi menetet), csak 9.50-kor indult, ezért sokáig alhattunk, sőt még a helyi boltba is elmehettünk, s kényelmes tempóban meg is reggelizhettünk. A tök jó fej buszsofőr pedig az obligát pecsételőhely mellett, a helyi kocsmánál tett ki bennünket.

1_kep_9.jpg

A csapat egyébként amúgy egyáltalán nem finnyás és szívesen vesszük ha kávét, egy-egy üdítőt vagy a nap végén egy-egy sört is meg tudunk inni az aktuális kocsmákban. De rá kellett jönnünk, hogy a Kéktúra kijelölői nem gondolták végig igazán azt, hogy a pecsételőhelyek az alföldi falvak 90%-ban a kocsmákban kerültek felhelyezésre. (Ennek okai sem világosak, hiszen egy kis fém dobozkáról van szó, ellopni teljességgel felesleges, ezért is tapasztaltuk a korábbi megyékben, hogy gyakorta egy-egy épület külső falán helyezik ezeket el.) Az első pár alkalommal a lepukkant, büdös kocsmaterek, az egyöntetűen mocskos vécék, és a már délelőtt dülöngélő, zavaros tekintetű helyiek először amolyan megszokott, sőt szükséges „hungaricumnak” tűnnek, de ilyen tömény adagokban borzasztóan deprimálóak és rendkívül lesújtó képet nyújtanak a vidéki Magyarországról. Abba inkább nem gondolok bele, hogy ha egy külföldi vetemedne arra, hogy végigjárja a magyar Kéktúrát, az mit gondolna általában a magyarokról és Magyarországról, ha minden egyes kis faluban csak ezeket az ordenáré kocsmákat kellene végiglátogatnia. És a legkevésbé sem a kényes városi gyerek beszél belőlem. E kocsmák füzére finoman szólva sem országimázs építő hálózat. Jó lenne, ha hébe-hóba a helyi művház, esetleg a parókia, vagy éppen a posta fala biztosítaná a helyet ezeknek a pecsételőknek. Zárójel bezárva.

A kocsmát elhagyva hamarosan a körösnagyharsányi vasúti megállóban próbáltuk átverekedni magunkat a sínpárt felverő gaztengeren. Ez a hely valóban a román határ előtti utolsó vasúti megállóhely lehetett egykoron az egyetlen sín végén álló bakkal, de vagy 10 éve itt már még az a ritka vonatjárat sem közlekedett, s az enyészet vette birtokba az egészet.

2_kep_8.jpg

3_kep_7.jpg

Nem sokkal később viszont már a gróf Tisza István hídon álltunk és fotóztuk a Sebes-Körös megdöbbentően tiszta vizét, amelyben a folyó alját is tökéletesen lehetett látni, ami a zavaros Tiszához szokott szemünknek kifejezetten üdítő látványt nyújtott.

4_kep_8.jpg

A következő település Körösszakál volt, ahol persze ismét egy kocsmában volt a pecsételőhely. Feri pecsételés után szinte azonnal kifordult a helyről, de persze nem a szokásos kosz, a mocskos vécé vagy a részeg helyiek miatt, csupán megrögzött Juventus drukkerként a Forza Milan! söröző genius locija okozott számára némi zsigeri undort.

6_kep_7.jpg

Jó tempóban haladtunk tovább, s az októberi nyárban lassan 25 fokra kúszott a hőmérő higanyszála, mi pedig egy szál pólóban baktattunk a pusztában, majd egy csodásan sárguló erdőszakaszon át.

7_kep_6.jpg

8_kep_4.jpg

Kora délután felé járt az idő, amikor egy gáztöltő állomás mellett elhaladva kiterjedt karalábéföld mellé értünk. Egy bazi nagy gép épp rendkívül büdös vegyszerrel permetezte a karalábékat, s bár lett volna módja rá, hogy egy pillanatra megálljon, de nem zavartatta magát és a fordulónál minket is beborított a permetszerrel. Amikor odébb jutottunk egy kiadós kéz- és arcmosással ünnepeltük meg, hogy lassan elértük az aszfaltcsíkot. A továbbiakban erős morgások kíséretében 7 km-t tettünk meg az igen forgalmas műúton Furtáig. Azt nem mondhatnánk, hogy csupa jót mondtunk volna eközben a Kék nyomvonalának kijelölőiről. Végül meglehetősen fáradtan és komoran értük el Furtán az újabb pecsételő helyet, a Hangulat presszót.

9_kep_4.jpg

Nos a hangulat sem ott, sem bennünk nem volt éppen fergeteges, de a busz érkezéséig még volt egy kis idő, hát egy sörrel leöblítettük az út porát és tovább melegítettük az arcunkat a templomtorony mellett elvonuló Nappal, mint a Megáll az időben a Pierre, a kis Köves, meg a Szukits Magda:

megall.jpg

10 perc múlva már a Szegedre tartó közvetlen (!) buszon ültünk, amely bár csak rövid időkre állt meg, de azt döbbenetesen sokszor, így végül a Furta‒Szeged 179 kilométeres távot 3 óra 50 perc alatt tette meg. Fél kilenc volt, amikor erősen meggyötörve leszálltunk a buszról. Legközelebb autóval megyünk a kiindulópontig, az biztos…

Eddig hát az októberi túra valóban a túrázáshoz kapcsolódó eseményei. De ezek mellett az etapon olyan dolgok is megestek velünk, amelyek egy önálló posztot kapnak hamarosan. Szóval fokozottan folyt. köv.!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anagykekseg.blog.hu/api/trackback/id/tr6213045618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.