A Nagy Kékség

Kalandok az országos Kékkörön

Vihar a pusztán

2017. szeptember 01. 10:27 - Szabi 28

2017. július 15.

Bár terveztünk egy nyár eleji etapot is, a munka egy épp Szarvas környéki ásatás képében közbeszólt, így júliusig kellett várjunk, hogy ismét nyakunkba vegyük az országot. Egy nyári sörözéskor azonban szerencsére kiderült, hogy O. Bandi barátunk unokatesója Túrkevén lakik, így megoldódni látszott az a probléma is, hogy miképp jutunk ki a túrkevei buszpályaudvarról túránk utolsó etapjának végpontjáig, a Hortobágy-Berettyón található Balai-hídig.

Volt még egy pozitív fejlemény is: méghozzá, hogy mind Gy. Gábornak, mind Krisznek jó volt az időpont, tehát végre ismét hatan vághattunk neki az új szakasznak! A nagy találkozásra a már ismert túrkevei buszállomáson került sor, ahová bennünket közvetlen (!) busz vitt el hajnalban Szegedről. Bandi unokatesója ott várt már minket és két adagban ki is vitt minket a megbeszélt kiindulópontra. Krisz pedig épp ott egy olyan napszemüveget talált, amilyet évek óta szeretett volna, szóval jól indultak a dolgok!

1_kep_3.jpg

Verőfényben indultunk el, de órákkal később Ecsegfalva felé közeledve erős gomolygásba kezdtek a felhők és feltámadt a szél.

2_kep_3.jpg

3_kep_3.jpg

Pár perccel később bekövetkezett az elkerülhetetlen: egy jó nagy zuháré kapott oldalba bennünket. Szerencsések voltunk mindeddig, lassan másfél éve kezdtük meg a Kéket és eddig egyetlen egyszer sem áztunk el. Na most bepótoltuk.

4_kep_3.jpg

Egy zsilipház kerítése mellé behúzódtunk egy ideig, de túl sok értelme nem lett volna ott sokáig ácsorogni, így végül csuromvizesen (az esőkabát felül ugyan védett valamennyit, de alul már semmit), de beporoszkáltunk Ecsegfalvára, az első kocsmába. Ott némi szíverősítőt elfogyasztottunk, majd a még nyitva lévő helyi boltban vettünk még ezt-azt, s végül továbbindultunk a közeli dévaványai Túzokrezervátum réhelyi látogatóközpontja felé.     A Kék hosszú szakaszon a Dévaványára tartó aszfaltúttal párhuzamosan, attól pár száz méterre haladt egy réges-régi vasúti töltésen, melyet mára méteres gaz, vihar tépázta, kidőlt fák tömkelege tett szinte átjárhatatlanná. A Kék egyik legnehezebb szakaszán kellett itt átvergődnünk, hogy végül ismét kiérjünk a nyílegyenesen futó aszfaltra.

5_kep_3.jpg

A nap aranyló sugarai melengettek át végül, amikor egymás után megérkeztünk a Réhelyi látogatóközpontba, melyet jól láthatóan európai uniós pénzből nemrégiben újíthattak fel és bővíthették ki. A komplexum az utolsó összefüggő európai túzokállomány megőrzésére, kutatására jött egyébként létre. Máskülönben meg rohadt kihalt és üres volt. S bár a közeli Dévaványán állítólag a Kiscsillag lépett fel aznap, de mi a jól megérdemelt madárlátta vacsit és a pihit választottuk. Nem kellett altatót dúdolni a fülünkbe…

6_kep_3.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anagykekseg.blog.hu/api/trackback/id/tr8712795956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.