A Nagy Kékség

Kalandok az országos Kékkörön

Gemenc: a Kossuth-csirkék és a lesittelt korcsmárosnők vidéke

2016. március 27. 09:09 - Szabi 28

2016. március 12.

A töltésen haladva értük el a Gemenci Tájvédelmi Körzet határát, amit drótkerítéssel és elhúzható vaskapuval zártak le az állatok (és talán az emberek) elől. A kapun papír, hogy a gemenci erdőbe március 15-ig tilos a belépés (ennek oka a vaddisznók ellési időpontja és az őzek, szarvasok agancshullása volt). Miután erről már korábban is tudtam, pár nappal előbb felhívtam a gemenci erdővállalat központját és megkérdeztem, hogy a tiltás ellenére bemehetünk-e a területre. Egy roppant komikus beszélgetés zajlott le, amelynek során elhangzott az alábbi kérdés is: aztán szarvat/agancsot akarunk-e gyűjteni? (vigyáznom kellett, hogy nehogy elröhögjem magam: többen házasok a barátaim közül vagy tartós kapcsolatban élnek, nem hiszem, hogy szarvakra vágynának az érintett barátok), szóval megígértem, hogy nem térünk le a kék jelzésről és nem, nem tervezünk agancsokat cipelni az amúgy is dög nehéz hátizsákunkban. Az engedélyt végül megkaptuk. Szóval a kapun skrupulusok nélkül keresztülmentünk.

Kb. egy óra múlva továbbra is a töltésen haladva értük el a Bárányfoki Múzeumot és Kirándulóközpontot; a második pecsételő helyünket. Ez a töltésen kívül egy fás, ligetes területen helyezkedett el. Néhány faházat láttunk meg előbb, az egyikbe Feri be is nézett, az ajtó tárva-nyitva volt, de sehol senki. A faházak mögött valamivel hátrébb láttuk meg a múzeum épületét. Sötétbarnára festett, szép faragványokkal díszített fapalota volt, amit sajnos valami gombás fertőzés támadott meg. Mint kiderült, 1896-ban a millenniumra építették a Városligetbe, majd az ünnepségek elmúltával szétszedték és később ideszállították, a gemenci erdőbe. Állítólag trófeakiállítás van benne. Sajnos nem volt nyitva, ellenben annyira melengetett a Nap bennünket, hogy ott a tornácán pólóra vetkőzött mindenki. 

cam01711.jpg

A kellemes hangulatot csak részben befolyásolta a mögötte látható igen ronda istálló, ami előtt nagyszámú csirke kapirgált, miközben hangosan üvöltött a Kossuth Rádió. Sehol senki, de ha a csirkék csak ezt hallgatják hetek óta, ideológiailag igen képzettek lehetnek már.

Gondoltam lefotózom őket, amikor a fényképezőgép kijelezte, hogy lemerült az aksi. Na, te amatőr! – gondoltam – este persze nem töltöttem fel a telepet. Elindultam visszafelé, a faházak irányába, hátha a nálam lévő töltőt be tudom legalább addig dugni, míg pihenünk, meg eszünk. Két kutya mellett az egyik félreeső faházból végül egy öregúr lépett ki, aki akcentus nélkül a következő magyar mondatot mondta: ne haragudj, de csak németül beszélek. Azt hittem viccel. Visszakérdeztem, hogy esetleg angol? A válasza a következő volt szóról szóra: „NO. How do you do?” Röhögtem, de utána fogta és egy konnektorba dugta a töltőt. 20 perc múlva visszakértem, s ezzel a nap végéig kitartott a telep.  Továbbindultunk.

Bárányfoktól a jelzés lekanyarodott a töltésről. Na, ez a környék már az igazi Gemenc volt! Lefűződött vadregényes holtágak, apró rügyeket bontó fák, lila, szégyenlősen illatozó ibolyaszőnyeg. Mint a nagykönyvben!

gemenc_1.jpg

A jelzés a gemenci kisvasút vonala mentén haladt, s idővel rájöttünk, hogy a mohával benőtt sínek között haladunk a legjobban. A tempónk nem lassult, nagyjából 5 kilométer per órával mehettünk folyamatosan. Egy ponton elváltunk, s én V. Gabival felmásztam az egyik nyílt víz mellett felépített madármegfigyelő toronyba, ahonnan egy félig elsüllyedt „Matula”-csónakot is láttunk, már-már giccsesen szép volt, s a levegőt szinte harapni lehetett.

gemenc_2.jpg

gemenc3.jpg

Egyszer csak kiértünk egy nagyobb térszínre. Mint kiderült, a következő pecsételő helyhez, a Keselyűsi Csárdához értünk. A csárda a töltésen túl bedeszkázva, elhagyatva már nem sok bulit látott mostanában, a faláról pedig hiányzott a pecsételő. A töltés víz felőli oldalán komoly látogatócentrumot és kisvasúti megállót építettek egy-két éve, remek kávézóval, amit csak az üveglapoknak nyomott orrunk mellett láttunk, mert, hogy egy cetli szerint a nyitás március 31-el volt várható. A pecsételő viszont itt sem volt. Megebédeltünk, s miután V. Gabi észrevette, hogy vagy 4–500 méterrel arrébb, egy kis házból mintha integetne egy pasas, végül odament, hátha mégis ott van a pecsételő. Igaza lett. Azt mondjuk, hogy a táblácskákkal bőven ellátott helyre miért nem lehetett kitenni egyetlen nyilat, hogy kedves turisták a pecsételő a turistaúttól vagy 4–500 méterre található a töltés mellett lent, az nem volt teljesen világos számunkra. Az úriember viszont előzékeny volt, elárulta, hogy a csárda tulajdonosnőjét egy-két éve lesittelték; na akkor tényleg kemény bulik lehettek itt!

p1010047.jpg

Aha, persze

Végül még a kulacsainkat is megtölthettük a mosdókagyló alatti bekötésből: mint mondta, így nem kell a mosdókagylót takarítania  Mondjuk minden egyes pohár vízért a kagyló alá guggolni sem leányálom, de az elvhűséget mindig is méltányoltam. Azt is jelezte, hogy innen az út Pörbölyig a töltésen vezet tovább. Akkor még nem sejtettük, hogy ez nem örömteli hír, mivel a töltés teteje véges-végig le van aszfaltozva. Az aszfalt mellett közvetlenül már erősen lejtett a töltésoldal, mellette meg a magas fű és számtalan vaddisznóturzás nehezítette a menetet, így maradt a séta az aszfalton, egy laza 25 km-es séta...

Folyt. köv.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anagykekseg.blog.hu/api/trackback/id/tr268529054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

delta81 2017.10.24. 13:49:56

Üdvözlet!
Most akadtam csak rá a blogra, de követni fogom. Tetszik a stílus :) Jómagam az OKT-t és a DDK-t teljesítettem, az AK-nak csak nekiugrottam, pont a Szekszárd-Baja szakasszal, de ez egyelőre ennyiben is maradt, valahogy az Alföld nem vonz... Ahogy olvasom a bejegyzéseket, egyre erősebb a gyanúm, hogy mostanában nem is folytatom az AK-t. A másik kettőn is voltak meredek dolgok, de a naaaaaagy magyar Alföldön ez mintha hatványozottan jelentkezne...

Ahogy visszagondolok 4 év távlatából az itt megénekelt kocsmárosnőre, egyáltalán nem tűnt meredek arcnak, inkább nagyonis kedves volt. Olyannyira, hogy mikor vizet kértem, tőle, tök ingyen adott szódát a kulacsomba, mert a helyi csapvíz "problémás..."

Szabi 28 2017.10.24. 15:15:55

Üdv. delta81!

Respect az OKT és DDK teljesítése miatt! Azért minden nehézség ellenére jó élmény az AK is. De mi is pont azért kezdtük ezzel, mert az OKT és a DDK után biztosan nem lett volna kedvünk az AK-hoz. A kocsmárosnőt sajnos így mi csak hírből ismertük, nem volt személyes találkozásunk. Sőt az is lehet, hogy nem is az említett kedves hölgy volt, akiről nekünk meséltek, hanem egy "utána jövő".

delta81 2017.10.24. 16:02:57

Köszönöm :)
Ha esetleg érdekelnek az OKT-s és DDK-s élménybeszámolók (bár nem teljesen frissek, hiszen már évekkel ezelőtt fejetem be a túrákat), ajánlom magamat:
www.mtp.info.hu/index.php?option=com_content&view=category&id=43&Itemid=85
Ezek az OKT-ről szólnak, alatta pedig ott vannak a DDK-sok.

delta81 2017.10.24. 16:03:48

Sajnos valami informatikai zavar miatt a tördelés az MTP felületén, a speciális írásjelekkel együtt, kissé összekavarodott...

Szabi 28 2017.10.24. 18:18:41

@delta81: Szuper! Köszi! Beleolvastam! Olvasni foglak én is! Nagyon nem fordult a világ az OKT-n és a DDK-n szerintem, szóval hasznos lesz ez jövőre!