A Nagy Kékség

Kalandok az országos Kékkörön

A kancsal vajákos asszonytól a világ legrosszabb pizzájáig

2016. március 26. 09:55 - Szabi 28

2016. március 12.

Indulás - némi szürreállal  

Reggel mindenki fitten kelt. 7.00-kor – a megbeszélteknek megfelelően – ott álltunk a szekszárdi pályaudvar peronján, nagy büszkén benyomtuk az első pecsétünket a kis füzetbe és összekapaszkodtunk egy csoportkép erejéig, a nagy kör első lépéseként.

A gond csupán az volt, hogy egy teremtett lélek sem volt a peronon, aki lefotózott volna bennünket. A géppel a kezemben bementem a váróba, ahol két férfi ácsorgott, odébb a padon meg egy igen fura pár ücsörgött. Egy magas hapsihoz léptem előbb oda, s megkértem ugyan fotózzon már le bennünket, a válasza amilyen világos volt, olyan megdöbbentő: NEM!

Hát jó! – gondoltam. A következő hapsi kifele indult a váróból, az ő válasza is határozott NEM! volt. Azt hiszem a szekszárdiaknak igen rossz napjuk lehetett.

Egyszerűen nem hittem el, hogy nem találok senkit, aki lefotózna bennünket. Végül a padon ülő fura párhoz léptem. A bal oldali alak egy koszos ruhában zavart tekintettel magyarázó öreg volt. Odaléptem és megkérdeztem, hogy „Uram megtenné, hogy lefotóz bennünket” A válasz: Miért? Hűha – gondoltam. Mert szeretnénk egy közös képet a barátaimmal! Hát, jól van – vonogatta a vállát. Akkor fotózzon le, ha annyira akarja!

A jóember azt hitte, őt akarom megörökíteni. Nyilván a World Press Photo több szociofotó sorozatán szerepelt már, érteni ugyan nem értette a népszerűségét, de ha ezek a marhák fotózni akarják, hát tessék. Egyre nagyobb kétségbeeséssel tiltakoztam, hogy nem őt akarom lefotózni, amikor a mellette ülő kancsal cigány néni megszólalt: Eh, ez süket, meg hülye is! Akkor hölgyem Ön megtenné? – kérdeztem. Na jó – vágta rá és félig sánta lábán kibicegett velem a peronra. Amikor a többiek meglátták újdonsült barátnőmet, elkerekedett a szemük. De minden jó, ha a vége jó: a kép sikerült. Még ha egy Rejtő Jenő könyvben éreztem is magam egy pillanatra, csak a Nagy Levin, meg Tuskó Hopkins hiányzott.

indulas.jpg

A "barátnőm" által elkattintott indulási fotó

Csak azt bánom, hogy azt a szociofotót a párról végül nem csináltam meg.

Csörge-tó? Minek?

Jó tempóban hagytuk el Szekszárdot. A térkép szerint érintjük majd a Csörge-tavat, a 90-es évek eleji szekszárdi rock fesztiválok emblematikus helyszínét. Némi örömmel gondoltam erre, annyi jót hallottam D. Bazsi barátunktól a Csörge-tó genius locijáról, nem mellesleg az elől haladó Feri maga is járt itt anno.

Hááát szóval a Csörge-tó egy fákkal körülvett randa mélyedmény volt, a közelében nem kevés szeméttel.

csorge_2.jpg

Lake Csörge

csorge_1.jpg

Csörge-tó infotainment

S mint kiderült a kék jelzés miután megkerüli, visszatekeredik arra a földútra, amit a Csörge-tó előtt is láttunk már. Reméljük azért a jelzést felfestő szakemberek legközelebb értelmesebben húzzák majd meg a mi vezérlő kék vonalunkat. Kb. egy óra múlva már a Sió-csatorna töltésén haladtunk, a nap is kisütött, a távolban őzcsapatokat és a szántóföld közepén egy ideiglenes tóban fehér madarakat láttunk, szóval tökéletes volt minden.

a_sio_csatorna.jpg

Minden szuper a Sió-csatorna töltésén

Folyt. köv...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anagykekseg.blog.hu/api/trackback/id/tr928527190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.